2015. november 11., szerda

Kutyátlanok kíméljetek

"Csak egy kutya..." Hány embertől kaptam meg én már ezt eddigi életem során, te jó ég...?!
Mi az hogy bent élnek velünk? Nem lesz minden csupa szőr? Nem szednek szét mindent? Nem keltenek fel éjszaka? És mi az, hogy én nem tudok csak úgy akármikor elmenni oda ahová akarok, annyi időre amennyire akarok?? Hát így nem lehet élni...

De, nagyon is lehet, hál'az égnek. Mert nem csak egy kutya. Családtag és még több is annál. Munkatárs, méghozzá a legjobb, akit valaha is álmodtam magamnak.

Igen, néha baromi rosszkor kezdenek bele az őrült játékba. Igen, szinte mindig útban vannak. Igen, irtó sokat kell porszívózni. Igen, gyorsabban elhasználódnak bizonyos dolgok és biza, ha kölyök is van a háznál, akkor meg is evődhetnek a földön hagyott tárgyak. Igen, néha rosszat álmodnak, sőt be is hánynak éjszaka és olyankor fel kell kelni. Igen, hosszas tervezés egy-egy távollét megoldása. Ééés???

Egész napra biztosítva van a szórakoztatásom. Soha nem vagyok egyedül. Rávesznek az utálatos takarításra. Újítják az életteret és fejlesztik a kreativitásom. Otthonná varázsolják a házat. Felkészítenek a gyerekvállalásra. Soha nem kell unatkoznom, mindig benne vannak mindenben, legyen az közös pihi, séta, kirándulás, tanulás, játék, BÁRMI! Nem kell azon elmélkednem, hogy nincs karrierem, nincs egy értelmes hobbim, nem végzek értékes tevékenységet vagy hogy már megint nincsen semmi abban a sz@r tévében, mert minden napot értékesen töltök el a kutyáimmal. És ezek a "csak kutyák" nem csak a mi életünket változtatták meg.

Maya kutyám tiszteletére írom ezeket a sorokat, aki most szombaton 5 éve lesz hivatásos, vizsgázott terápiás kutya. (Persze ennyi idő után talán nyilvánosan is bevallhatom, hogy Mayával a vizsgája előtt is dolgoztunk már az egyik környékbeli idősek házában, de a terápiás vizsgát 2010. november 14-én tettük le.)

Ez alatt az 5 év alatt annyi helyen megfordultunk, hogy talán nem is tudnám így hirtelen összegyűjteni mindet. Túlzások nélkül mondhatom, hogy ez a "csak kutya" gyerekek százainak az életét tette szebbé, jobbá, még ha csak egy kis időre is. Millió kis csodát elértünk a terápiákon, amiket ez idő alatt együtt tartottunk. Olyan pillanatok születtek ennek a "csak kutyának" és egy-egy sérült gyerkőc találkozásának köszönhetően, amire mindig emlékezni fogok, és ami az adott percben jobbá tette ezt a világot. Ugyanez a "csak kutya" - aki most Kidát terelgeti a jó irányba-, felnevelt, irányt és példát mutatott, majd velünk együtt gyászolt meg egy másik tündérlelket, akinek sajnos csak 4 éve jutott arra, hogy megszépítse mások életét. (Tetrisnek pénteken lenne a 3. terápiás vizsgás évfordulója.)

Szerencsére Maya nem tudja magáról, hogy ő "csak egy kutya", ezért szívét-lelkét beleteszi a munkájába. A legtöbb emberrel ellentétben ő mindig elfogad mindenkit olyannak, amilyen, mindenkit kedvesen, sőt, kitörő örömmel fogad és nem számít, ha éppen rossz napja van, akkor is alig várja, hogy dolgozhasson. Nem haragszik azért, ha véletlenül rálépnek a farkára vagy meghúzzák a szőrét, nem érdekli,  hogy szaladva játszik vele egy gyerkőc vagy a kerekesszékből simogatja, és az sem számít, hogy tud-e egyáltalán beszélni, mert az ő kapcsolatukhoz nincs szükség szavakra. Mert ő egy terápiás kutya. Mert ő Maya.

A kis veres rókám 5. évfordulójára annyit üzenek most a világnak, hogy...
-
Köszönöm az elismerést és a segítő támogatást azoknak, akikkel volt szerencsénk együtt dolgozni vagy más módon kapcsolatba kerülni az elmúlt években!
-
Kívánom azoknak, akiknek a kutya még mindig "csak kutya", hogy tapasztalják meg ennek az ellenkezőjét!
-
És kérem, aki egyáltalán nem képes erre, az hagyjon minket békén a jövőben, mert nekik nincs igazuk és nekünk meg pont jó így, ahogy vagyunk! :) Köszönöm!


Kutyám szeme élénk barna,
Nagyon bájos a kis tarka.
Száját soha be nem fogja,
Állandóan szól a hangja.
 -
Füle ugyan kicsit kajla,
Mégis hallgat minden szóra!
A kis okos azt is tudja,
Neki szól, hogy: "Gyere Maya!"




2015. november 6., péntek

Kida's photoblog & petography on Facebook


Egy kis válogatás a FB oldal majdnem feledik évfordulójára, továbbá a névkitoldás és logóváltoztatás tiszteletére. :D Fontos dolgok ezek... :)))






2015. október 27., kedd

Kutyafogászat és egyebek


Hiába húzta-halasztotta a tüzelést - és ezzel a műtétet - a mi királylányunk, tegnap végre Maya is átesett az ivartalanításon és a fogkőeltávolításon. Ennek apropójából (és mert olyan rég jártam erre), gondoltam írok egy pár sort.

Az ivartalanítással kapcsolatos tapasztalataim már leírtam ITT a blogon korábban, de azért azt el kell mondjam Maya kapcsán is, hogy mennyire örülök annak, hogy átestünk ezen is. Most már minden kutyám ivartalan és ez óriási megnyugvást jelent nekem. :)

Maya az ivartalanodás mellett - a többiekhez hasonlóan - kapott egy alapos fogpucolást is, erről szólnék most kicsit többet. :) Azért fontos téma ez, mert a fogkövesedés előbb vagy utóbb majdnem minden kutyát utolér és ha nem kezelik, súlyos fogínygyulladást és fogágybetegséget okozhat, aminek következtében ebünk akár el is veszítheti a fogait.

Mint ahogy ez általában minden helyzetre igaz, a fogkő kérdésben is nagyon fontos a megelőzés, mint pl. a száraztáp (nem  konzerv és főleg nem házikoszt!!) és különböző rágószalagok etetése ill. a fogmosás (kutyák számára készített fogkrémmel persze). De sajnos ez önmagában még nem jelent biztos védettséget, hiszen a kialakulásban nagy szerepe van az egyéni hajlamnak is. Kedvencünk tehát így is szenvedhet fogkövességtől és ilyenkor gondolnunk kell annak eltávolításra. (Ami érdekes ezzel kapcsolatban, hogy nálunk pl. a - Kidát leszámítva - legfiatalabb, legtöbbet rágcsáló kutyánk foga volt a legdurvább és a legidősebbé volt a legszebb.)

Fogkőeltávolítás szempontjából pont kapóra jött nekünk ez az ivartalanítási hullám, hiszen így egyben letudtuk a két beavatkozást. Ez a kutyáknak is könnyebb volt így, nekünk is és persze anyagilag is kedvezőbb, hiszen a fogkőeltávolítást is bódításban végzik, aminek az árából így le lehet faragni egy kicsit. Szóval csak bátorítani tudok mindenkit, aki még nem ivartalanított és/vagy fogköves a kutyája, hogy foglaljon időpontot mihamarabb!

Hajrá, illatos szájú, egészséges kutyák!! :) :) :)

Pihenő a rehab-fotelben
Szuszogó ♥

2015. október 20., kedd

Pixel - Mixek Projekt - Így készült

Aki bármilyen kapcsolatban áll velem a Facebookon, az már biztos értesült róla, hiszen hetek óta csak ezt lehet látni/hallani tőlem... :) ...de azért itt is elmondom: szept. 28-án útjára indult a Pixel - Mixek projekt, amely különleges képekkel és nem mindennapi szövegekkel kívánja felhívni a figyelmet a menhelyen élő, örökbefogadás szempontjából esélytelennek számító kutyákra.

A projektet hárman álmodtuk meg, Varga Viola, aki egyebek mellett a szövegeinket írta, Kecskeméti Zsani, aki a mi kapcsolattartónk és állandó segítőnk és én, aki persze fotóztam a kutyákat és szerkesztettem a projekt blogoldalát. Az első 10-es csapat tagságába pedig a Debreceni Kutyaház Állatotthon idős és/vagy sérült, "nemtökéletes" kutyáit választottuk be. Támogatóink - a Blöki Butik, a Szityike design és az A TE KutyasuliD - pedig különleges ajándékokkal és kedvezményekkel segítik a leendő gazdik elcsábítását. :)

A munkánk végeredményét itt tudjátok megnézni, ha még nem tettétek (megéri!): www.pixelmixek.blogspot.com

Most azonban folytatnám egy kis werk sztorizással, azoknak, akiket ez érdekel.


Mindig is akartam valamilyen módon segíteni, részt venni az állatvédelem munkájában, de 4 saját kutya mellett erre eddig nem sok lehetőségem volt. Nemrégiben azonban eszembe jutott, hogy itt ez az egész fotózás dolog, ezzel már lehetne kezdeni valamit. :) Ahogy összeállt a fejemben a kezdeti kép, egyből tudtam kiket kell megkeresni, így lépett a képbe Viola és Zsani. Ezután pedig hárman álmodtuk tovább a projektet, a Debreceni Menhely pedig természetesen nagyon is nyitott volt az ötletünkre. Azt már az elején tudtam, hogy az esélytelen kutyáknak szeretnék lehetőséget adni ebben a projektben, de az első kategóriát - az időseket és/vagy sérülteket – már közösen választottuk.

Kezdetben több elképzelés, koncepció született meg, melyeket végül „el kellett engednünk”, ahogy egy kedves ismerősöm mondaná. :) Sokan nem is gondolnák, de a kutyafotózás nem egyszerű feladat, még akkor sem, ha az ember jól képzett, különösen fegyelmezett kutyával dolgozik. A „mi kutyáink” azonban nem éppen ebbe a kategóriába tartoznak, bár kajáért és játékért igen motiváltak lettek ők is a pózolásra. :) Igyekeztünk leegyszerűsíteni mindent, valahogy megtalálni az arany középutat, ahol a kutyák is jól érzik magukat, nem frusztráljuk őket túl sok új ingerrel egyszerre és mi is megkapjuk a nem átlagos képeinket.

Gondolatok és ötletek sokaságából így jött létre a végső koncepció, a kanapéval és a sok mamás-papás ill. kisgyerekes kiegészítővel. Nagy szavakkal körül tudnám írni, mi mit jelképez a képeken, de szerintem szükségtelen teletömni bárki fejét ezzel a művészkedős halandzsával. :)

Két fotózást terveztünk, azonban a második alkalommal különböző problémákba ütköztünk, így sok ötletet nem tudtunk megvalósítani végül, de igazából nem is bánjuk. Nagyon büszkék vagyunk arra, amit így is elértünk, megalkottunk. A képek zöme az első alkalommal készült, ami egy sokórás fotózás volt, ahol megállás nélkül dolgoztunk. (Ez ugyebár baromisok csúszás-kúszás-mászást jelent, amit olyannyira megéreztem, hogy utána még 3-4 napig alig bírtam lábra állni… Szóval lábizmokat erősíteni szándékozók számára kifejezetten javasolni tudom a kutyafotózást. :-D ) De hősök voltak a menhely dolgozói és önkéntesei is, akik egymás után hozták a modelleket, segítettek különböző kiegészítőket válogatni, jutalomfalattal, játékkal próbálták őket motiválni bármiféle pózolásra, vagyis leginkább a nyugton maradásra. :) És a kutyák…. Csodálatosak voltak, bár ezt szerintem nem is kell mondanom, hiszen látszik a végeredményen. :) <3

Amin szintén sokan meg szoktak lepődni, az az, amikor azt mondom, hogy közel sem ez volt a munka nagyobbik része. A fotók kidolgozására a fotózás idejének sokszorosát rá kell számolni általában és most még ezen felül a blog-oldalakat is létre kellett hozni, képestől, szövegestől, ami sok teendőt rótt mindhármunkra és az angol fordítóinkra is. És még ha nagyképűen is hangzik, akkor is azt kell, hogy mondjam, irtó királyak vagyunk, ugyanis extra gyorsan elkészültünk ezzel a szerintem szuperül sikerült, páratlan projekttel. :-D Szóval nagyon-nagyon reméljük, hogy el tudjuk juttatni ezeket a mi nagyszerű négylábú kisnyugdíjasainkat virtuálisan és a valóságban is, az álomgazdikhoz, akiket annyira megérdemelnének! Bár ez utóbbi sajnos sokkal nehezebb feladatnak bizonyult, mint ahogy először gondoltuk volna...

~ The end ~


A werk-fotókért köszönet Nagy Petrának!


Még egyszer utoljára elmondom... :) Aki még nem tette meg, nézzen szét, tényleg megéri:
 

2015. augusztus 31., hétfő

Terápiás ebnevelde - 3. rész: Az ivartalanítás

Szerettem volna várni ezzel a résszel addig, amíg mind a négy kutyánk sikeresen ivartalanodik, de persze Mayácska betüzelt pont az előírt műtét előtt, így nem tudom ez pontosan mikor következik be. De végül is 1 hónapon belül 3 (szuka) kutyát ivartalaníttatunk, szóval ez is jó arány szerintem. :) Volt könnyebb és nehezebb esetünk is, ezeket a tapasztalatokat szeretném most megosztani, segítségül azoknak, akik az ivartalanításon gondolkoznak (nagyon helyesen!).

Kida volt első a sorban, még 5 hónapos korában, ugyanis feltétlenül szerettem volna még az ivarérés előtt megejteni a műtétet. Ez azért volt fontos nekem, mert az ilyen fiatal korban végzett ivartalanítással meg lehet előzni nagyon sok későbbi problémát. Tehát egészségügyi szempontból szerintem a lehető legjobb dolog minél fiatalabban átesni ezen. Az elavult hülyeség, hogy meg kell várni az első tüzelést vagy még rosszabb  a "fialjon egyet a szuka..." Minden tüzeléssel nő a későbbi emlődaganat kialakulásának veszélye (a méhgyulladásról meg ne is beszéljünk), viszont ha ivarérés előtt végeztetjük el a műtétet, akkor ez az esély szinte nulla (méhgyulladásra echte nulla ugyebár). Továbbá minél idősebb a kutya, annál tovább fog tartani a műtét és a lábadozás, ill. nagyobb esélye van a műtét után az inkontinencia kialakulásának is. Szóval minél hamarabb, annál jobb!

Kida igazából meg sem érezte a történteket, a rendelőből már szinte szaladva sétált ki a kocsihoz, ahol - óvatlanságunknak köszönhetően - be is huppant magától az ülésre. A kocsiban még éppen aludt 10 percet, de ezután kihívás volt lekötni őt 2 napra. Nem volt kába, nem voltak fájdalmai, mintha mi sem történt volna. :)

Sajnos a többieknél elszalasztottam ezt az esélyt, mert régebben még én magam sem tudtam, hogy lesznek-e később tenyésztési terveim, illetve nagyon féltem a műtéttől. Ma már tudom, hogy ez hülyeség és nagyon örülök, hogy végül ivartalanok lettünk. Ezentúl tartani fogom magam ehhez a "jó-szokáshoz". :)

---

Mielőtt tovább haladnék a többiekkel, azt előbb el kell mondjam, hogy mi a debreceni Net Vet Állatorvosi Rendelőbe vittük az összes ebet, ahol a nagyon-nagyon profi csapat segítségével a még profibb sebész, Dr. Nagy Zsolt műtötte a kutyákat. Kérésre bent lehettünk velük az altatásnál és az ébresztésnél is, ami nagyon sokat jelentett nekünk. A műtét nyoma csupán egy pár centis vágás, amit ragasztottak, nem varrtak, így varratszedésre sem kellett visszamenni, ill. akkora figyelmet sem kellett annak szentelni, hogy piszkálják-e az ebek. (Persze nem jó, ha a kutya eláztatja a sebet nyalogatással, ezért mi nagyon figyeltünk rájuk még így is, de igazából nem is nagyon 'bazergálták', tényleg...) A műtét után két nappal visszamentünk kontrollra és kaptunk még egy antibiotikum ismétlő szurit. Soha nem kellett pár percnél tovább várnunk, minden gördülékenyen ment, mindenki nagyon segítőkész volt, ami úgy gondolom nagyon fontos egy olyan helyzetben, amikor kés alatt vannak az állatok és az ember szétizgulja az agyát értük.

---

Milivel, akire másodikként került sor, már persze nem volt ilyen könnyű dolgunk. Ő már idén decemberben 8 éves lesz, tovább volt altatásban is, mivel fogkő eltávolítást is kértünk (ami szintén nagyon fontos dolog, de erről inkább nem itt és most szólnék), szóval ő nehezebben viselte a dolgot. A műtét alatt és után is minden rendben ment, de azért ő 2 napig pihent és lassabb is volt kicsit a megszokottnál. Az első napon nagyon oda kellett figyelni arra, hogy hol alakítunk ki neki helyet, hiszen ilyenkor kutyáink hőháztartása felborul az altatástól.
A legnehezebb viszont Hypoval volt, ugyanis ő nem viselte olyan jól az altatást. A műtét rendben ment nála is, volt fogkő eltávolítás is, ahogy Milinél, viszont nagyon nehezen ébredt. Majd' egy órán keresztül egymást váltva volt először nyüszítés, aztán görcsölés, remegés, szemrángás... :'( Sajnos ez néha előfordul, de végül persze szépen magához tért és azóta is minden rendben van vele. Kicsit talán még Milinél is többet pihent az első 2 napban, nem volt olyan jó az étvágya, de evett és a pisi/kakiért is könyörögni kellett, bár ez utóbbi inkább az esős idő = vizes fű hibája volt. :)

Végeredményben persze minden a lehető legnagyobb rendben ment eddig mindenkinél. 2 héten belül lepottyant szépen a ragasztó mindenki hasáról, szépek a sebek és az ismét szőrösödő pocakok. Szaladnak, játszanak, teljesen jól vannak és én is végre megnyugodtam, nincs több aggódás ezen a téren. Már csak Mayára várunk...

 Summa summarum: IVARTALANÍTS! ;)

Kida szenved a műtét után..... az unalomtól! :)

Ha tetszik a munkánk, a kutyáink, az írásaink, képeink vagy csak nincs jobb dolgod, kövess minket a Facebookon: Kida's p h o t o b l o g :) 

2015. augusztus 7., péntek

Szívférgesség szűrés


Manapság sajnos nem elég a bolhák és kullancsok okozta betegségektől, fertőzéstől tartanunk, már egyre gyakoribbak hazánkban is azok a szúnyogok, melyek az ún. szívférgességet terjesztik. Mivel egy cseppet sem veszélytelen kórról van szó, ezért a rendszeres védekezés (nyakörvek, spot on cseppek) mellett arra is kell gondolnunk, hogy kutyáinkat kivizsgáltassuk bizonyos időközönként.

A szívférgesség teszt során a mikrofiláriák szűrése vérkenetből történik, azaz egy egyszerű vérvételből pár órán belül megtudhatjuk fertőzött-e kedvencünk.

A mi szerencsékre a debreceni JUPET Nagyerdei Állatorvosi Rendelő 2015-ben több alkalommal is ingyenes szűrővizsgálatot hirdetett, így augusztus elején mi is átestünk a vérvételen. Az időpontfoglalás gyors volt, majd a kis hangulatos rendelőben egy percet sem kellett várnunk, a doki és asszisztense is rendkívül kedvesek és profik voltak és még egy ráadás bűzmirigy nyomást is kaptunk, ugyanis Hyponak éppen ilyen jellegű problémái voltak akkor. Az eredményeket pedig pár órán belül, még aznap este megkaptuk e-mailben. Szóval azoknak, akinek még nincsen állandó állatorvosa, teljes szívvel ajánlom a kis debreceni rendelőt! Akik pedig már máshová járnak, azoknak ajánlom, hogy kövessék a rendelő Facebook oldalát, hátha ők is elcsípnek egy ilyen jó kis akciót!

(Ja, azt majdnem kihagytam, hogy minden kutyánk féregmentes! :) Yippy!)

2015. augusztus 3., hétfő

Terápiás ebnevelde - 2. rész: A jó kutyaiskola

Ahogy ígértem az előző részben, most a kutyaiskola kiválasztásáról és ideális működéséről szeretnék írni pár sort, első sorban azoknak, akik még nem jártak ilyen helyen vagy nem a jó helyen jártak.

Miért fontos a kutyaiskola?

 

Sokan talán úgy gondolják, hogy kutyasuliba járni azért kell, hogy ott a kutya megtanulja az alapengedelmességhez szükséges parancsokat, azaz megtanuljon, ülni, feküdni, lábnál követésben közlekedni stb. Na ezek az emberek tévednek nagyot. Ezeket a dolgokat otthon is meg lehet tanítani - kis túlzással - 5 perc alatt  szinte bármelyik ebnek. A (jó) kutyaiskola valójában azért van, hogy a kezdő gazdi megtanulja hol van a kutya eleje és a vége, valamint hogy a kutya megtanuljon a gazdára figyelni és a többi kutya között megfelelően viselkedni. És ezek a dolgok sokkal, de sokkal fontosabbak, mint hogy tud-e a kutya parancsra 5 másodpercen belül 5x felülni, majd lefeküdni megint.

A (jó) kutyaiskolában alkalmunk van megismerni A kutyát. Azaz a kiképzők és tapasztaltabb kutyások segítségével megtanulni értelmezni kutyánk nyelvét, megismerni jelzéseit, megtanulni hogyan és mikor dicsérjük vagy éppen szidjuk le, milyen eszközt válasszunk a képzéséhez és a hétköznapokban egyaránt, és hogy egyáltalán hogyan éljük együtt problémamentesen, kiegyensúlyozottan kiskutyánkkal. Mert sajnos azt kell mondjam, hogy aki nem veszi a fáradtságot arra, hogy megismerje a kutyáját, az nem fog igazi békességben és harmóniában élni kedvencével soha.

Továbbá a (jó) kutyaiskolában természetesen kiskutyánk is fontos ismereteket szerez.  Megtanulja hogyan viselkedjen kis- és nagykutyákkal, más emberekkel és hogy a gazdira minden helyzetben figyelni kell, ezzel megalapozva azt a bizonyos előbb említett kiegyensúlyozott és amúgy BIZTONSÁGOS együttélést. És ráadásul mindezek közben mellesleg megtanul ülni, feküdni és a lábunk mellett sétálni is. Szóval a (jó) kutyaiskola a legtutibb hely a világon, ha van kutyánk. :)

De milyen a JÓ kutyaiskola? 

 

Jó kutyaiskolát keresni olyan, mint jó iskolát keresni a gyereknek. Az ember nem az iskolát nézi, hanem a tanítónénit. :) Én azt javasolnám, hogy ha van rá lehetőségünk, akkor mielőtt sulit választunk a kutyánknak, menjünk el és nézzünk meg több iskolát, kiképzőt. Ahol ez nem opció vagy akinek ez nem tetszik, az menjen kapásból a picsába és válasszunk a többiek közül! :) De honnan tudjuk, hogy melyik lesz a jó választás számunkra?! Ezt a kérdést is lehetne vesézgetni jó sokáig, de megpróbálom összefoglalni a lényeget három fő pontba - az én meglátásom szerint.

1. Kerüljük a hagyományos módszereket alkalmazó oktatókat!
Semmi értelme nincsen a kutyát mechanikusan tanítani és irányítani, sőt! Leginkább csak ártani fog a kapcsolatunknak, főleg ha egy érzékeny ebbel van dolgunk. Keressünk tehát olyan kiképzőt, aki a lehető legritkább esetben nyúl hozzá a kutyához (vagy utasít arra, hogy mi tegyük ezt), helyette inkább bemutatja, hogyan vegyük rá a kutyát némi jutalomfalat segítségével arra, hogy azt csinálja, amit mi szeretnénk. Szerencsére ma már többségében vannak ezek a modern szemléletű oktatók, így biztos találunk a környéken több megfelelő iskolát is. (Terápiás kutyák esetén különösen fontos szerintem, hogy a képzésük, nevelésük kényszer - és főleg erőszakmentes legyen.)

2. Nézzük meg milyen speciális területeket, sportokat lehet később választani!
Azaz pl. ha kistestű kutyánk van, akkor lehet nem az őrző-védő vonal lesz számunkra a megfelelő, hanem inkább valamelyik kutyás sport. Vegyük számításba a lehetőségeket, járjunk utána melyik érdekelhet minket legjobban a későbbiekben. Ha versenyszerűen szeretnénk pl. agilityzni, akkor kérdezzünk rá az edző és csapata eredményeire is akár. Egy udvarias kérdés ellen senkinek nem lehet kifogása. Ha pedig terápiás munkára szeretnénk kutyát képezni, akkor pedig lehetőleg mihamarabb vegyük fel a kapcsolatot egy hozzánk közel eső alapítvánnyal és tőlük kérjünk tanácsot kutyaiskola ügyben.

3. Hagyatkozzunk a szimpátiára is!
Ez lehet nem túl szakmai hozzáállás a részemről, de úgy gondolom, hogy ha az előző két pontnak megfelel több kutyaiskola is, akkor olyat válasszunk, ahol a legjobban érezzük magunkat! Hiszen a kutyaiskola arról (is) szól, hogy - mi és kutyánk is - barátságokat kössük, együtt járjunk bemutatókra, kirándulni, táborokba stb., szóval igenis fontos, hogy jól érezzük magunkat az adott közösségben.

(Huh, tényleg nagyon az alapokat érintettem csak és mégis mennyit írtam már megint. :S)

Kidával mi már túl vagyunk a választáson, hiszen a többi kutyámmal is évek óta a debreceni A TE KutyasuliD-ba járunk. Itt a terápiás kutyák felkészítése is régóta profi szinten működik a SANSZ Alapítvány együttműködésével, agilityzni is tudunk majd és nem mellesleg a társaság is szuper. Legutóbbi látogatásunkról csatolok most pár képet végszó gyanánt. Legközelebb pedig a nálunk nagyon is aktuális ivartalanítás kérdésével folytatom.

És mindig első a sorban, ha a kötéllel kell játszani... :D
"Khm-khm... Ugye nem jól láttam, amit láttam?" :)
Kerge-nyúl ♥
A kerge-nyúl és a retriever... :)
ééés kinyúl a nyúl... 
Boci, a gazdikereső
Igen, GAZDIT KERES! ;)
Játsszunk méééég!
...és méééég...! :)
Sütike :)
Engedj már el Apa, hadd fussak még egy kicsit! :D
Te mi'csinálsz a földön, anya?
Vetődés...
... és talaj - kick-box...
Egy kis gyakorlás
"És ezek még azt hiszik én vagyok a hülye..."
Szüneeeeet :)
Vadállat :D
Grrr...aaarrrggg....
Fekete párducok
Van kajád?

2015. július 10., péntek

Terápiás ebnevelde - A szocializáció

Mitől lesz jó egy terápiás kutya? Mit tegyünk, hogyan képezzük, neveljük a hozzánk került "csiszolatlan gyémántot"? A gyors helyzetjelentések után gondoltam megpróbálok most egy kicsit szakmaibb vizekre evezni és megosztani pár saját gondolatomat, nem feltétlenül csak általánosságban véve, hátha segítség lesz majd valakinek. Viszont nem akarok egyszerre oldalakat írni, ezért megpróbálom az alapoktól, kis lépésekben, Kida formálódásával párhuzamban leírni mindazt, ami kikívánkozik belőlem. :) Remélem lesznek, akiknek tudok majd újat, érdekeset mondani.

1. rész: A szocializáció


Az ugyebár alap, hogy ha jó terápiás kutyát akarunk nevelni, akkor a - legjobb esetben gondos kiválasztás után (lásd: ?!) - hozzánk került ebbel, a kötelező oltások után lehetőleg egyből mennünk kell minél több helyre, meg kell ismertetnünk minél több ingerrel, különböző helyzetekkel, zajokkal, de főleg emberekkel és más kutyákkal. Ezt az ismerkedési folyamatot hívjuk úgy, hogy szocializáció (kábé :)). A terápiás kutyáknál ez a szakasz intenzívebb, mint általában, mivel a terápiás kutyákkal szemben fokozottabb elvárásaink vannak, minden helyzetben nyugodtan, stabilan kell viselkedniük, ezért velük sokszor direkt keressük a szokatlan, átlagosnál erősebb, nagyobb kihívást jelentő ingereket is. A szocializáció során ideális esetben a helyes viselkedést megerősítjük pl. jutalommal, dicsérettel, a nem kívánt viselkedést pedig figyelmen kívül hagyjuk, azaz ignoráljuk, esetenként büntetjük (természetesen mindenféle agresszió nélkül!). Így tanul meg a kiskutyánk eligazodni a nagyvilágban, valamint megtanulja mi az elfogadható veselkedés és mi nem. Természetesen az is nagyon fontos, hogy ne legyenek irreális elvárásaink, hiszen egy kölyök kutya, ahogy a neve is elárulja: kölyök, azaz gyerek még. Ezért nagyon fontos, hogy minden esetben tekintettel legyünk az életkori és egyéni sajátosságaira! (Persze ehhez előbb ismernünk kell azokat...)

Akik olvasgatták amit eddig írtam itt Kidáról és a kirándulásainkról, valamint az első kutyaiskolázásainkról, azok ennek a szocializációs folyamatnak egy nagyon kicsi részébe tekinthettek bele. Voltunk együtt erdőn, mezőn, kisvárosban, nagyvárosban, kutyás és kutyátlan rendezvényeken, találkoztunk kis- és nagy emberekkel (szó szerint értve :)), valamint kis- és óriás kutyákkal, más állatokkal, tömeggel, nyüzsgéssel, hangzavarral és még irtó sokáig sorolhatnám mi mindennel... De ezek mellett az élmények mellett kiemelkedően fontos volt számunkra (és remélem mindenki számára az), hogy találjunk egy megfelelő közösséget, ahol tanulhatunk egymástól. Úgy gondolom, hogy a kölyökkori szocializáció kiemelkedő helyszíne kell hogy legyen a kutyaiskola, melynek a kiválasztásáról, ideális működéséről és feltételeiről a következő fejezetben kívánok szólni. :)

Addig is mutatok néhány képet, melyek az általunk már kiválasztott és letesztelt A TE KutyasuliD kutyaiskola (igen ez itt a reklám helye :D) kölyök- és szocicsoportjában készültek múlt héten. :)

A szorgalmas tanulók megfigyelik az éppen bemutatott feladatot. :)


SAMBA de Janeiro! :)



Luna és Kida


Lüke-lüki... :)



Támad a véreb :)







Luna :)


Szépszemű Cheza <3



Kutyasuli sztájl... :D


Noel

"Jó'van, megadom magam!" :)

Szikra



Szikra vs. Noel. Mokka a döntőbíró....

...aki a saját javára dönt... :D

Hazafelé előrevettem a klímához a kis gyagyát... <3 Végig is aludta az utat...