"Csak egy kutya..." Hány embertől kaptam meg én már ezt eddigi életem során, te jó ég...?!
Mi
az hogy bent élnek velünk? Nem lesz minden csupa szőr? Nem szednek szét
mindent? Nem keltenek fel éjszaka? És mi az, hogy én nem tudok csak úgy
akármikor elmenni oda ahová akarok, annyi időre amennyire akarok?? Hát
így nem lehet élni...
De,
nagyon is lehet, hál'az égnek. Mert nem csak egy kutya. Családtag és még
több is annál. Munkatárs, méghozzá a legjobb, akit valaha is álmodtam
magamnak.
Igen,
néha baromi rosszkor kezdenek bele az őrült játékba. Igen, szinte
mindig útban vannak. Igen, irtó sokat kell porszívózni. Igen, gyorsabban
elhasználódnak bizonyos dolgok és biza, ha kölyök is van a háznál, akkor
meg is evődhetnek a földön hagyott tárgyak. Igen, néha rosszat álmodnak, sőt be
is hánynak éjszaka és olyankor fel kell kelni. Igen, hosszas tervezés
egy-egy távollét megoldása. Ééés???
Egész
napra biztosítva van a szórakoztatásom. Soha nem vagyok egyedül.
Rávesznek az utálatos takarításra. Újítják az életteret és fejlesztik a
kreativitásom. Otthonná varázsolják a házat. Felkészítenek a
gyerekvállalásra. Soha nem kell unatkoznom, mindig benne vannak
mindenben, legyen az közös pihi, séta, kirándulás, tanulás, játék,
BÁRMI! Nem kell azon elmélkednem, hogy nincs karrierem, nincs egy
értelmes hobbim, nem végzek értékes tevékenységet vagy hogy már megint
nincsen semmi abban a sz@r tévében, mert minden napot értékesen töltök
el a kutyáimmal. És ezek a "csak kutyák" nem csak a mi életünket
változtatták meg.
Maya
kutyám tiszteletére írom ezeket a sorokat, aki most szombaton 5
éve lesz hivatásos, vizsgázott terápiás kutya. (Persze ennyi idő után
talán nyilvánosan is bevallhatom, hogy Mayával a vizsgája előtt is
dolgoztunk már az egyik környékbeli idősek házában, de a terápiás vizsgát
2010. november 14-én tettük le.)
Ez
alatt az 5 év alatt annyi helyen megfordultunk, hogy talán nem
is tudnám így hirtelen összegyűjteni mindet. Túlzások nélkül mondhatom, hogy ez a "csak kutya" gyerekek százainak az életét tette
szebbé, jobbá, még ha csak egy kis időre is. Millió kis csodát elértünk a terápiákon, amiket ez idő alatt együtt tartottunk. Olyan pillanatok születtek ennek a "csak kutyának" és egy-egy sérült gyerkőc találkozásának köszönhetően, amire mindig emlékezni fogok, és ami az adott percben jobbá tette ezt a világot. Ugyanez a "csak kutya" - aki most Kidát terelgeti a jó irányba-, felnevelt, irányt és példát mutatott, majd velünk együtt gyászolt meg egy másik tündérlelket, akinek sajnos csak 4 éve jutott arra, hogy megszépítse mások életét. (Tetrisnek pénteken lenne a 3. terápiás vizsgás évfordulója.)
Szerencsére Maya nem tudja magáról, hogy ő "csak egy kutya", ezért szívét-lelkét beleteszi a munkájába. A legtöbb emberrel ellentétben ő mindig elfogad mindenkit olyannak, amilyen, mindenkit kedvesen, sőt, kitörő örömmel fogad és nem számít, ha éppen rossz napja van, akkor is alig várja, hogy dolgozhasson. Nem haragszik azért, ha véletlenül rálépnek a farkára vagy meghúzzák a szőrét, nem érdekli, hogy szaladva játszik vele egy gyerkőc vagy a kerekesszékből simogatja, és az sem számít, hogy tud-e egyáltalán beszélni, mert az ő kapcsolatukhoz nincs szükség szavakra. Mert ő egy terápiás kutya. Mert ő Maya.
A kis veres rókám 5. évfordulójára annyit üzenek most a világnak, hogy...
-
-
Köszönöm az elismerést és a segítő támogatást azoknak, akikkel volt szerencsénk együtt dolgozni vagy más módon kapcsolatba kerülni az elmúlt években!
-
Kívánom azoknak, akiknek a kutya még mindig "csak kutya", hogy tapasztalják meg ennek az ellenkezőjét!
-
És kérem, aki egyáltalán nem képes erre, az hagyjon minket békén a jövőben, mert nekik nincs igazuk és nekünk meg pont jó így, ahogy vagyunk! :) Köszönöm!
Kutyám szeme élénk barna,
Nagyon bájos a kis tarka.
Száját soha be nem fogja,
Állandóan szól a hangja.
-
Füle ugyan kicsit kajla,
Füle ugyan kicsit kajla,
Mégis hallgat minden szóra!
A kis okos azt is tudja,
Neki szól, hogy: "Gyere Maya!"
