2015. augusztus 31., hétfő

Terápiás ebnevelde - 3. rész: Az ivartalanítás

Szerettem volna várni ezzel a résszel addig, amíg mind a négy kutyánk sikeresen ivartalanodik, de persze Mayácska betüzelt pont az előírt műtét előtt, így nem tudom ez pontosan mikor következik be. De végül is 1 hónapon belül 3 (szuka) kutyát ivartalaníttatunk, szóval ez is jó arány szerintem. :) Volt könnyebb és nehezebb esetünk is, ezeket a tapasztalatokat szeretném most megosztani, segítségül azoknak, akik az ivartalanításon gondolkoznak (nagyon helyesen!).

Kida volt első a sorban, még 5 hónapos korában, ugyanis feltétlenül szerettem volna még az ivarérés előtt megejteni a műtétet. Ez azért volt fontos nekem, mert az ilyen fiatal korban végzett ivartalanítással meg lehet előzni nagyon sok későbbi problémát. Tehát egészségügyi szempontból szerintem a lehető legjobb dolog minél fiatalabban átesni ezen. Az elavult hülyeség, hogy meg kell várni az első tüzelést vagy még rosszabb  a "fialjon egyet a szuka..." Minden tüzeléssel nő a későbbi emlődaganat kialakulásának veszélye (a méhgyulladásról meg ne is beszéljünk), viszont ha ivarérés előtt végeztetjük el a műtétet, akkor ez az esély szinte nulla (méhgyulladásra echte nulla ugyebár). Továbbá minél idősebb a kutya, annál tovább fog tartani a műtét és a lábadozás, ill. nagyobb esélye van a műtét után az inkontinencia kialakulásának is. Szóval minél hamarabb, annál jobb!

Kida igazából meg sem érezte a történteket, a rendelőből már szinte szaladva sétált ki a kocsihoz, ahol - óvatlanságunknak köszönhetően - be is huppant magától az ülésre. A kocsiban még éppen aludt 10 percet, de ezután kihívás volt lekötni őt 2 napra. Nem volt kába, nem voltak fájdalmai, mintha mi sem történt volna. :)

Sajnos a többieknél elszalasztottam ezt az esélyt, mert régebben még én magam sem tudtam, hogy lesznek-e később tenyésztési terveim, illetve nagyon féltem a műtéttől. Ma már tudom, hogy ez hülyeség és nagyon örülök, hogy végül ivartalanok lettünk. Ezentúl tartani fogom magam ehhez a "jó-szokáshoz". :)

---

Mielőtt tovább haladnék a többiekkel, azt előbb el kell mondjam, hogy mi a debreceni Net Vet Állatorvosi Rendelőbe vittük az összes ebet, ahol a nagyon-nagyon profi csapat segítségével a még profibb sebész, Dr. Nagy Zsolt műtötte a kutyákat. Kérésre bent lehettünk velük az altatásnál és az ébresztésnél is, ami nagyon sokat jelentett nekünk. A műtét nyoma csupán egy pár centis vágás, amit ragasztottak, nem varrtak, így varratszedésre sem kellett visszamenni, ill. akkora figyelmet sem kellett annak szentelni, hogy piszkálják-e az ebek. (Persze nem jó, ha a kutya eláztatja a sebet nyalogatással, ezért mi nagyon figyeltünk rájuk még így is, de igazából nem is nagyon 'bazergálták', tényleg...) A műtét után két nappal visszamentünk kontrollra és kaptunk még egy antibiotikum ismétlő szurit. Soha nem kellett pár percnél tovább várnunk, minden gördülékenyen ment, mindenki nagyon segítőkész volt, ami úgy gondolom nagyon fontos egy olyan helyzetben, amikor kés alatt vannak az állatok és az ember szétizgulja az agyát értük.

---

Milivel, akire másodikként került sor, már persze nem volt ilyen könnyű dolgunk. Ő már idén decemberben 8 éves lesz, tovább volt altatásban is, mivel fogkő eltávolítást is kértünk (ami szintén nagyon fontos dolog, de erről inkább nem itt és most szólnék), szóval ő nehezebben viselte a dolgot. A műtét alatt és után is minden rendben ment, de azért ő 2 napig pihent és lassabb is volt kicsit a megszokottnál. Az első napon nagyon oda kellett figyelni arra, hogy hol alakítunk ki neki helyet, hiszen ilyenkor kutyáink hőháztartása felborul az altatástól.
A legnehezebb viszont Hypoval volt, ugyanis ő nem viselte olyan jól az altatást. A műtét rendben ment nála is, volt fogkő eltávolítás is, ahogy Milinél, viszont nagyon nehezen ébredt. Majd' egy órán keresztül egymást váltva volt először nyüszítés, aztán görcsölés, remegés, szemrángás... :'( Sajnos ez néha előfordul, de végül persze szépen magához tért és azóta is minden rendben van vele. Kicsit talán még Milinél is többet pihent az első 2 napban, nem volt olyan jó az étvágya, de evett és a pisi/kakiért is könyörögni kellett, bár ez utóbbi inkább az esős idő = vizes fű hibája volt. :)

Végeredményben persze minden a lehető legnagyobb rendben ment eddig mindenkinél. 2 héten belül lepottyant szépen a ragasztó mindenki hasáról, szépek a sebek és az ismét szőrösödő pocakok. Szaladnak, játszanak, teljesen jól vannak és én is végre megnyugodtam, nincs több aggódás ezen a téren. Már csak Mayára várunk...

 Summa summarum: IVARTALANÍTS! ;)

Kida szenved a műtét után..... az unalomtól! :)

Ha tetszik a munkánk, a kutyáink, az írásaink, képeink vagy csak nincs jobb dolgod, kövess minket a Facebookon: Kida's p h o t o b l o g :)