Agility versenyen jártunk

XI. DASZE Kupa

Nagyon vártam már ezt a napot, olyan ritkán rendeznek agility versenyt a környékünkön. Amióta Milivel lemondtam a versenyzésről, azóta nem is nagyon jártam ilyen rendezvényen. Hát.. hiányzott. :)
Igaz a versenyzők helyett inkább Kidára figyeltem, hiszen most voltunk először hasonló helyen Maya nélkül. Kicsit visszafogottabban is viselkedett az ebzet, de így talán még cukibb volt, mint eddig. Nagyon aranyosan, finoman közeledett a barátaink félénk kistestű kutyái felé is és most csak azoknak a kutyáknak csókolta le az arcát, akiket már korábbról ismert. :) És ismét nyugtáznom kellet, amire az elmúlt két hétben már többször rájöttem, lapul némi terelő-ösztön a kis dögben. Legalábbis a pályán szaladgászóknak tuti megmutatta volna merre van a következő akadály. :D
A verseny nagy részét barátaink sátrából néztük, ahol Kida is elfoglalta magát. Szinte végig hangyákra vadászott a fűben. Ha már a pályán rohangálókat nem lehetett megterelni, legalább a hangyáknak jól megmutatta... :)
Szerencsére az eső előtt összepakoltunk és jöttünk, itthon meg végig aludta az egész délutánt.

Fő támogatóink :)

Tanulunk...

Hangya-célpont bemérve :)

Apával <3

Sunyi hangyász <3

A hülye fejek egyre jobban mennek....

Barátaink :)

Pille a papillon

Pille és Mr. Stokes :)

Ibi és Kávé (aki amúgy segítő kutya)

Dettó

 

Mogyoró

 

Lilla és Mogyi

Kida's photoblog

Miután mostanában eléggé beindultam a fotózás terén, úgy érzem, ez a blog egyedül nem bírja el a tömérdek képet, amit készítettem és amit még fogok, ezért úgy döntöttem, valamelyest kettéválasztom a kutyázást és a fotózást. Ez a kis napló - fő témáját tekintve - továbbra is Kida terápiás képzéséről és a többiek mindennapjairól fog szólni és a galériák is frissülnek, de az ebekről készített fotóim egy része első sorban a naaaagy közösségi portálon keresztül lesz elérhető.
Szóval mostantól megtaláltok a Facebook-on, Kida's  p h o t o b l o g  néven. :)

www.facebook.com/kidas.photoblog 

Séta a nagyerdőn

Újabb szocializációs színtérként megcéloztuk a szépen kiépített, vasárnap nyüzsgős debreceni Nagyerdei Stadion környékét, azonban mikor oda értünk, láttuk, hogy valami meccsre készülhetnek, ugyanis a környék tele volt rendőrökkel, így aztán úgy döntöttünk arrébb vonulunk és sétálunk egyet inkább a nagyerdőn. Találkoztunk kiránduló csoportokkal, futókkal, biciklistákkal, más sétáló kutyákkal és sok sok halott cserebogárral. :S Ez utóbbiaknak azért örültem kevésbé, mert Kida igencsak szerette őket felkapkodni. Ami azért kicsit vicces is volt, mert már korábban megtanulta, hogy a földről nem szabad felvenni dolgokat, pontosabban inkább azt, hogy a földről felvett dolgokat le kell tenni... Ezért mostanság az a hobbija séta közben, hogy felkapkod minden utolsó kis faágat (ez esetben cserebogarat) és látványosan leteszi, majd várja a jutifalit. :S Kis görény! :D <3

Maya ezúttal (saját "kérésére") kimaradt a fotózásból. :)

Majális

Tudom, kicsit lemaradtam a beszámolókkal, blogolással és egyébként sok más dologgal is, mégpedig azért, mert valami sokkal kevésbé szórakoztató dologba kellett befektetnem az időmet és energiámat, amit úgy hívnak, hogy "gyakszi időszak". :S
Na azért Kidával persze ez idő alatt is gyűjtöttük az élményeket, tapasztalatokat, erről szólnék most röviden pár szót.

Május 1.

A munka ünnepén a Hármashegyaljára látogattunk ki az A Te KutyasuliD csapatával, akik a gyerekeknek, családoknak szervezett, programokkal teli ünnepnap egyik fellépőjeként engedelmes és agility bemutatót tartottak az összegyűlt aprónépnek. Nagyon jó lehetőség volt ez nekünk Kidával, akit a 'nagy öreg' Mayával együtt hiperszuperfullextra kullancsvédelemmel láttunk el, mielőtt útnak indultunk. A bemutatón mondanom sem kell, mindenféle csudával találkoztunk. A színpad mellett álltunk, közel az egyik hangfalhoz, ami biztosította a folyamatos hangos zenét és rikácsolást, gyerekek sokasága özönlött oda hozzánk időnként, akik egy kis simogatásért álltak sorba kutyáink előtt, ebek nyüzsögtek, ugattak, sírtak gazdáik után, akik nyilván örökre otthagyták őket a pálya szélén... :) Egyszóval ideális tanuló terep volt ez nekünk és a kis gyökérke most is ugyanolyan jól állta a sarat, mint eddig mindig. Tökéletesen viselkedett végig - persze csak úgy kiskutyához mérten -, a hazaúton pedig már az ölemben elaludt. <3

Rengeteg nehezítő körülmény (átlag 3 kutya a kezemben, viharfelhők váltakozása, eső, előttem mászkáló emberek, fix obi stb.) mellett tudtam csak fotózni, azt is csak a "backstage-ből", ezért csak érdekes fotók készültek...

A galéria megnyitásához katt a képre.

Big city life...

Kiegészítésképp még pár szót szeretnék ejteni egy másik környékbeli kiruccanásunkról.

Valamelyik nap be kellett szaladnunk Debrecenbe és ha már így alakult a helyzet, beraktuk a kutyákat is. Elég jó kis forgalmas helyre mentünk, ezért úgy döntöttem ideje egy kis belvárosi tréningnek. Csörgő-csattogó buszok, robogó motorok, dudáló autók és tülkölő kamionok mellett sétálgattunk hát egy keveset, furábbnál fura - már-már bizarr - nagyvárosi népek és bátor kerékpárosok között. Természetesen a kiskutya itt is jelesre vizsgázott, nagyon jó fej volt végig, még a mekiben is ügyesen megvárta míg megettük a McMenüt. :) Bár ez utóbbi lehet a kajáért kunyizós verebeknek köszönhető, akik teljesen lekötötték a figyelmét. :D

(Nem mellesleg a séta alatt többször húzott a szembe jövő gyerekekhez. Asszem megmaradt benne a sok kellemes simi és játék emléke még a majálisról... <3 )

Néhány kép az útról...

Indulás előtt, - amikor már tudja, hogy megyünk valahová -, elkezdődik a szuggerálás 

... <3

Babázás

Nati baba látogatóba érkezett...

Ági barátnőmmel végre össze tudtunk hozni egy alkalmat, mikor mind ráértünk és családostól el tudtak jönni hozzánk látogatóba. Mindenki babázott, ki kutyababával, ki gyerekbabával. :)
Az én kutyáim gondoskodtak a csöppség ebekkel kapcsolatos ismereteinek bővítéséről, Nati baba pedig Kida szocializációját segítette elő néha egy kis visítással és szőrtépéssel. Jelentem, jó terápiás anyag a kis dög, nagyon tetszett neki Nati, főleg a kis ujjacskái, amit olyan jól lehetett (volna) rágcsálni. :)

Az eredeti képeket Natiról és az ebekről most megtartom magamnak - és természetesen Ágiéknak -, de néhány pillanatot azért szeretnék itt is megosztani.

Galéria megnyitásához katt a képre: