2015. augusztus 31., hétfő

Terápiás ebnevelde - 3. rész: Az ivartalanítás

Szerettem volna várni ezzel a résszel addig, amíg mind a négy kutyánk sikeresen ivartalanodik, de persze Mayácska betüzelt pont az előírt műtét előtt, így nem tudom ez pontosan mikor következik be. De végül is 1 hónapon belül 3 (szuka) kutyát ivartalaníttatunk, szóval ez is jó arány szerintem. :) Volt könnyebb és nehezebb esetünk is, ezeket a tapasztalatokat szeretném most megosztani, segítségül azoknak, akik az ivartalanításon gondolkoznak (nagyon helyesen!).

Kida volt első a sorban, még 5 hónapos korában, ugyanis feltétlenül szerettem volna még az ivarérés előtt megejteni a műtétet. Ez azért volt fontos nekem, mert az ilyen fiatal korban végzett ivartalanítással meg lehet előzni nagyon sok későbbi problémát. Tehát egészségügyi szempontból szerintem a lehető legjobb dolog minél fiatalabban átesni ezen. Az elavult hülyeség, hogy meg kell várni az első tüzelést vagy még rosszabb  a "fialjon egyet a szuka..." Minden tüzeléssel nő a későbbi emlődaganat kialakulásának veszélye (a méhgyulladásról meg ne is beszéljünk), viszont ha ivarérés előtt végeztetjük el a műtétet, akkor ez az esély szinte nulla (méhgyulladásra echte nulla ugyebár). Továbbá minél idősebb a kutya, annál tovább fog tartani a műtét és a lábadozás, ill. nagyobb esélye van a műtét után az inkontinencia kialakulásának is. Szóval minél hamarabb, annál jobb!

Kida igazából meg sem érezte a történteket, a rendelőből már szinte szaladva sétált ki a kocsihoz, ahol - óvatlanságunknak köszönhetően - be is huppant magától az ülésre. A kocsiban még éppen aludt 10 percet, de ezután kihívás volt lekötni őt 2 napra. Nem volt kába, nem voltak fájdalmai, mintha mi sem történt volna. :)

Sajnos a többieknél elszalasztottam ezt az esélyt, mert régebben még én magam sem tudtam, hogy lesznek-e később tenyésztési terveim, illetve nagyon féltem a műtéttől. Ma már tudom, hogy ez hülyeség és nagyon örülök, hogy végül ivartalanok lettünk. Ezentúl tartani fogom magam ehhez a "jó-szokáshoz". :)

---

Mielőtt tovább haladnék a többiekkel, azt előbb el kell mondjam, hogy mi a debreceni Net Vet Állatorvosi Rendelőbe vittük az összes ebet, ahol a nagyon-nagyon profi csapat segítségével a még profibb sebész, Dr. Nagy Zsolt műtötte a kutyákat. Kérésre bent lehettünk velük az altatásnál és az ébresztésnél is, ami nagyon sokat jelentett nekünk. A műtét nyoma csupán egy pár centis vágás, amit ragasztottak, nem varrtak, így varratszedésre sem kellett visszamenni, ill. akkora figyelmet sem kellett annak szentelni, hogy piszkálják-e az ebek. (Persze nem jó, ha a kutya eláztatja a sebet nyalogatással, ezért mi nagyon figyeltünk rájuk még így is, de igazából nem is nagyon 'bazergálták', tényleg...) A műtét után két nappal visszamentünk kontrollra és kaptunk még egy antibiotikum ismétlő szurit. Soha nem kellett pár percnél tovább várnunk, minden gördülékenyen ment, mindenki nagyon segítőkész volt, ami úgy gondolom nagyon fontos egy olyan helyzetben, amikor kés alatt vannak az állatok és az ember szétizgulja az agyát értük.

---

Milivel, akire másodikként került sor, már persze nem volt ilyen könnyű dolgunk. Ő már idén decemberben 8 éves lesz, tovább volt altatásban is, mivel fogkő eltávolítást is kértünk (ami szintén nagyon fontos dolog, de erről inkább nem itt és most szólnék), szóval ő nehezebben viselte a dolgot. A műtét alatt és után is minden rendben ment, de azért ő 2 napig pihent és lassabb is volt kicsit a megszokottnál. Az első napon nagyon oda kellett figyelni arra, hogy hol alakítunk ki neki helyet, hiszen ilyenkor kutyáink hőháztartása felborul az altatástól.
A legnehezebb viszont Hypoval volt, ugyanis ő nem viselte olyan jól az altatást. A műtét rendben ment nála is, volt fogkő eltávolítás is, ahogy Milinél, viszont nagyon nehezen ébredt. Majd' egy órán keresztül egymást váltva volt először nyüszítés, aztán görcsölés, remegés, szemrángás... :'( Sajnos ez néha előfordul, de végül persze szépen magához tért és azóta is minden rendben van vele. Kicsit talán még Milinél is többet pihent az első 2 napban, nem volt olyan jó az étvágya, de evett és a pisi/kakiért is könyörögni kellett, bár ez utóbbi inkább az esős idő = vizes fű hibája volt. :)

Végeredményben persze minden a lehető legnagyobb rendben ment eddig mindenkinél. 2 héten belül lepottyant szépen a ragasztó mindenki hasáról, szépek a sebek és az ismét szőrösödő pocakok. Szaladnak, játszanak, teljesen jól vannak és én is végre megnyugodtam, nincs több aggódás ezen a téren. Már csak Mayára várunk...

 Summa summarum: IVARTALANÍTS! ;)

Kida szenved a műtét után..... az unalomtól! :)

Ha tetszik a munkánk, a kutyáink, az írásaink, képeink vagy csak nincs jobb dolgod, kövess minket a Facebookon: Kida's p h o t o b l o g :) 

2015. augusztus 7., péntek

Szívférgesség szűrés


Manapság sajnos nem elég a bolhák és kullancsok okozta betegségektől, fertőzéstől tartanunk, már egyre gyakoribbak hazánkban is azok a szúnyogok, melyek az ún. szívférgességet terjesztik. Mivel egy cseppet sem veszélytelen kórról van szó, ezért a rendszeres védekezés (nyakörvek, spot on cseppek) mellett arra is kell gondolnunk, hogy kutyáinkat kivizsgáltassuk bizonyos időközönként.

A szívférgesség teszt során a mikrofiláriák szűrése vérkenetből történik, azaz egy egyszerű vérvételből pár órán belül megtudhatjuk fertőzött-e kedvencünk.

A mi szerencsékre a debreceni JUPET Nagyerdei Állatorvosi Rendelő 2015-ben több alkalommal is ingyenes szűrővizsgálatot hirdetett, így augusztus elején mi is átestünk a vérvételen. Az időpontfoglalás gyors volt, majd a kis hangulatos rendelőben egy percet sem kellett várnunk, a doki és asszisztense is rendkívül kedvesek és profik voltak és még egy ráadás bűzmirigy nyomást is kaptunk, ugyanis Hyponak éppen ilyen jellegű problémái voltak akkor. Az eredményeket pedig pár órán belül, még aznap este megkaptuk e-mailben. Szóval azoknak, akinek még nincsen állandó állatorvosa, teljes szívvel ajánlom a kis debreceni rendelőt! Akik pedig már máshová járnak, azoknak ajánlom, hogy kövessék a rendelő Facebook oldalát, hátha ők is elcsípnek egy ilyen jó kis akciót!

(Ja, azt majdnem kihagytam, hogy minden kutyánk féregmentes! :) Yippy!)

2015. augusztus 3., hétfő

Terápiás ebnevelde - 2. rész: A jó kutyaiskola

Ahogy ígértem az előző részben, most a kutyaiskola kiválasztásáról és ideális működéséről szeretnék írni pár sort, első sorban azoknak, akik még nem jártak ilyen helyen vagy nem a jó helyen jártak.

Miért fontos a kutyaiskola?

 

Sokan talán úgy gondolják, hogy kutyasuliba járni azért kell, hogy ott a kutya megtanulja az alapengedelmességhez szükséges parancsokat, azaz megtanuljon, ülni, feküdni, lábnál követésben közlekedni stb. Na ezek az emberek tévednek nagyot. Ezeket a dolgokat otthon is meg lehet tanítani - kis túlzással - 5 perc alatt  szinte bármelyik ebnek. A (jó) kutyaiskola valójában azért van, hogy a kezdő gazdi megtanulja hol van a kutya eleje és a vége, valamint hogy a kutya megtanuljon a gazdára figyelni és a többi kutya között megfelelően viselkedni. És ezek a dolgok sokkal, de sokkal fontosabbak, mint hogy tud-e a kutya parancsra 5 másodpercen belül 5x felülni, majd lefeküdni megint.

A (jó) kutyaiskolában alkalmunk van megismerni A kutyát. Azaz a kiképzők és tapasztaltabb kutyások segítségével megtanulni értelmezni kutyánk nyelvét, megismerni jelzéseit, megtanulni hogyan és mikor dicsérjük vagy éppen szidjuk le, milyen eszközt válasszunk a képzéséhez és a hétköznapokban egyaránt, és hogy egyáltalán hogyan éljük együtt problémamentesen, kiegyensúlyozottan kiskutyánkkal. Mert sajnos azt kell mondjam, hogy aki nem veszi a fáradtságot arra, hogy megismerje a kutyáját, az nem fog igazi békességben és harmóniában élni kedvencével soha.

Továbbá a (jó) kutyaiskolában természetesen kiskutyánk is fontos ismereteket szerez.  Megtanulja hogyan viselkedjen kis- és nagykutyákkal, más emberekkel és hogy a gazdira minden helyzetben figyelni kell, ezzel megalapozva azt a bizonyos előbb említett kiegyensúlyozott és amúgy BIZTONSÁGOS együttélést. És ráadásul mindezek közben mellesleg megtanul ülni, feküdni és a lábunk mellett sétálni is. Szóval a (jó) kutyaiskola a legtutibb hely a világon, ha van kutyánk. :)

De milyen a JÓ kutyaiskola? 

 

Jó kutyaiskolát keresni olyan, mint jó iskolát keresni a gyereknek. Az ember nem az iskolát nézi, hanem a tanítónénit. :) Én azt javasolnám, hogy ha van rá lehetőségünk, akkor mielőtt sulit választunk a kutyánknak, menjünk el és nézzünk meg több iskolát, kiképzőt. Ahol ez nem opció vagy akinek ez nem tetszik, az menjen kapásból a picsába és válasszunk a többiek közül! :) De honnan tudjuk, hogy melyik lesz a jó választás számunkra?! Ezt a kérdést is lehetne vesézgetni jó sokáig, de megpróbálom összefoglalni a lényeget három fő pontba - az én meglátásom szerint.

1. Kerüljük a hagyományos módszereket alkalmazó oktatókat!
Semmi értelme nincsen a kutyát mechanikusan tanítani és irányítani, sőt! Leginkább csak ártani fog a kapcsolatunknak, főleg ha egy érzékeny ebbel van dolgunk. Keressünk tehát olyan kiképzőt, aki a lehető legritkább esetben nyúl hozzá a kutyához (vagy utasít arra, hogy mi tegyük ezt), helyette inkább bemutatja, hogyan vegyük rá a kutyát némi jutalomfalat segítségével arra, hogy azt csinálja, amit mi szeretnénk. Szerencsére ma már többségében vannak ezek a modern szemléletű oktatók, így biztos találunk a környéken több megfelelő iskolát is. (Terápiás kutyák esetén különösen fontos szerintem, hogy a képzésük, nevelésük kényszer - és főleg erőszakmentes legyen.)

2. Nézzük meg milyen speciális területeket, sportokat lehet később választani!
Azaz pl. ha kistestű kutyánk van, akkor lehet nem az őrző-védő vonal lesz számunkra a megfelelő, hanem inkább valamelyik kutyás sport. Vegyük számításba a lehetőségeket, járjunk utána melyik érdekelhet minket legjobban a későbbiekben. Ha versenyszerűen szeretnénk pl. agilityzni, akkor kérdezzünk rá az edző és csapata eredményeire is akár. Egy udvarias kérdés ellen senkinek nem lehet kifogása. Ha pedig terápiás munkára szeretnénk kutyát képezni, akkor pedig lehetőleg mihamarabb vegyük fel a kapcsolatot egy hozzánk közel eső alapítvánnyal és tőlük kérjünk tanácsot kutyaiskola ügyben.

3. Hagyatkozzunk a szimpátiára is!
Ez lehet nem túl szakmai hozzáállás a részemről, de úgy gondolom, hogy ha az előző két pontnak megfelel több kutyaiskola is, akkor olyat válasszunk, ahol a legjobban érezzük magunkat! Hiszen a kutyaiskola arról (is) szól, hogy - mi és kutyánk is - barátságokat kössük, együtt járjunk bemutatókra, kirándulni, táborokba stb., szóval igenis fontos, hogy jól érezzük magunkat az adott közösségben.

(Huh, tényleg nagyon az alapokat érintettem csak és mégis mennyit írtam már megint. :S)

Kidával mi már túl vagyunk a választáson, hiszen a többi kutyámmal is évek óta a debreceni A TE KutyasuliD-ba járunk. Itt a terápiás kutyák felkészítése is régóta profi szinten működik a SANSZ Alapítvány együttműködésével, agilityzni is tudunk majd és nem mellesleg a társaság is szuper. Legutóbbi látogatásunkról csatolok most pár képet végszó gyanánt. Legközelebb pedig a nálunk nagyon is aktuális ivartalanítás kérdésével folytatom.

És mindig első a sorban, ha a kötéllel kell játszani... :D
"Khm-khm... Ugye nem jól láttam, amit láttam?" :)
Kerge-nyúl ♥
A kerge-nyúl és a retriever... :)
ééés kinyúl a nyúl... 
Boci, a gazdikereső
Igen, GAZDIT KERES! ;)
Játsszunk méééég!
...és méééég...! :)
Sütike :)
Engedj már el Apa, hadd fussak még egy kicsit! :D
Te mi'csinálsz a földön, anya?
Vetődés...
... és talaj - kick-box...
Egy kis gyakorlás
"És ezek még azt hiszik én vagyok a hülye..."
Szüneeeeet :)
Vadállat :D
Grrr...aaarrrggg....
Fekete párducok
Van kajád?