Kida's photoblog: Terápiás ebnevelde

Mitől lesz jó egy terápiás kutya? Mit tegyünk, hogyan képezzük, neveljük a hozzánk került "csiszolatlan gyémántot"? A gyors helyzetjelentések után gondoltam megpróbálok most egy kicsit szakmaibb vizekre evezni és megosztani pár saját gondolatomat, nem feltétlenül csak általánosságban véve, hátha segítség lesz majd valakinek. Viszont nem akarok egyszerre oldalakat írni, ezért megpróbálom az alapoktól, kis lépésekben, Kida formálódásával párhuzamban leírni mindazt, ami kikívánkozik belőlem. :) Remélem lesznek, akiknek tudok majd újat, érdekeset mondani.

1. rész: A szocializáció

Az ugyebár alap, hogy ha jó terápiás kutyát akarunk nevelni, akkor a - legjobb esetben gondos kiválasztás után (lásd: ?!) - hozzánk került ebbel, a kötelező oltások után lehetőleg egyből mennünk kell minél több helyre, meg kell ismertetnünk minél több ingerrel, különböző helyzetekkel, zajokkal, de főleg emberekkel és más kutyákkal. Ezt az ismerkedési folyamatot hívjuk úgy, hogy szocializáció (kábé :)). A terápiás kutyáknál ez a szakasz intenzívebb, mint általában, mivel a terápiás kutyákkal szemben fokozottabb elvárásaink vannak, minden helyzetben nyugodtan, stabilan kell viselkedniük, ezért velük sokszor direkt keressük a szokatlan, átlagosnál erősebb, nagyobb kihívást jelentő ingereket is. A szocializáció során ideális esetben a helyes viselkedést megerősítjük pl. jutalommal, dicsérettel, a nem kívánt viselkedést pedig figyelmen kívül hagyjuk, azaz ignoráljuk, esetenként büntetjük (természetesen mindenféle agresszió nélkül!). Így tanul meg a kiskutyánk eligazodni a nagyvilágban, valamint megtanulja mi az elfogadható veselkedés és mi nem. Természetesen az is nagyon fontos, hogy ne legyenek irreális elvárásaink, hiszen egy kölyök kutya, ahogy a neve is elárulja: kölyök, azaz gyerek még. Ezért nagyon fontos, hogy minden esetben tekintettel legyünk az életkori és egyéni sajátosságaira! (Persze ehhez előbb ismernünk kell azokat...)

Akik olvasgatták amit eddig írtam itt Kidáról és a kirándulásainkról, valamint az első kutyaiskolázásainkról, azok ennek a szocializációs folyamatnak egy nagyon kicsi részébe tekinthettek bele. Voltunk együtt erdőn, mezőn, kisvárosban, nagyvárosban, kutyás és kutyátlan rendezvényeken, találkoztunk kis- és nagy emberekkel (szó szerint értve :)), valamint kis- és óriás kutyákkal, más állatokkal, tömeggel, nyüzsgéssel, hangzavarral és még irtó sokáig sorolhatnám mi mindennel... De ezek mellett az élmények mellett kiemelkedően fontos volt számunkra (és remélem mindenki számára az), hogy találjunk egy megfelelő közösséget, ahol tanulhatunk egymástól. Úgy gondolom, hogy a kölyökkori szocializáció kiemelkedő helyszíne kell hogy legyen a kutyaiskola, melynek a kiválasztásáról, ideális működéséről és feltételeiről a következő fejezetben kívánok szólni. :)

Addig is mutatok néhány képet, melyek az általunk már kiválasztott és letesztelt A TE KutyasuliD kutyaiskola (igen ez itt a reklám helye :D) kölyök- és szocicsoportjában készültek múlt héten. :)